A plébánia története
Honfoglaláskori település. „Knésa", majd „Kense" néven szerepel. Géza fejedelem említi oklevélben és a veszprémvölgyi apácáknak adja. Udvari jobbágyok lakják. A török után a jezsuiták a birtokosok a rend feloszlatásáig. Utánuk a Chikkel, majd a Faith család. A XV. században plébánia. Az 1700-as évektől Vörösberény gondozta híveit. Ez időben van már templomuk. 1703-ban reformátusok kezére került. Nem is adják vissza. A katolikusok számára uradalmi házat alakítanak át ideiglenes kápolnává 1748-ban, de a célnak nem felel meg, ezért Vörösberénybe járnak misére. Végre a Vallásalap segítségével 1814-19 között felépül a templom, plébánia-ház és iskola. Temploma későbarokk.
Fabsics János Mihály 1700-03, Csima Antal 1770-89, Bellovics Lőrinc 1789-90, Hatos István 1790-91, Gámpér Krizosztom 1791-1825, Molnár József 1825-29, Molnár Ágoston 1830-54, Bereczk Sándor 1854-64, Szabó János 1864-96, Lendvai Béla 1896-97, Csontos Károly 1897-1903, Hochreiter Kázmér 1903-16, Horváth József 1916-17, Kis György 1917-19, Kanovics László 1919-27, Németh Árpád 1927-52, Maár János 1952-55, Mikó Imre 1955-67, Schnatner Gyula Szigfrid bencés 1967-74, Temesi József 1975-85, Tóth Lajos S. J. 1985-89, Dr. Balázs Pál 1989-2020, Medveczky Miklós 2020-