Május – Szűz Mária hónapja
Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy Anyaszentegyházunk a vitathatatlanul legszebb hónapot-májust-, Égi Édesanyánknak szenteli. „Néked ajánljuk Szűzanyánk a legszebb hónap alkonyát” énekeljük Szűz Máriát köszöntő közismert énekünkben. A keresztény hitletétemény Szűz Máriát „paradicsomkert”-nek nevezi, mert Ő mentes volt az áteredő bűntől, isteni beavatkozás révén. Vagyis Máriában az emberiség megmaradt romlatlannak, az Isten szeretetét befogadó és továbbadó tiszta embernek, akinek a látását nem homályosította el a rosszra hajló értelem és akarat. Mária ember volt, aki bár kísérthető, de a Sátánnak mindig következetesen nem-et mondott, ő az egyetlen emberi személy, aki soha semmilyen bűnt nem követett el. Ennek a teljesen bűntelen életének az elismerése Isten részéről Szűz Mária elszenderülése, amelyben azt ünnepeljük, hogy Mária testestől-lelkestől felvétetett a Mennybe.
A nyugati kereszténységben Szűz Mária ünneplésének kezdetei visszanyúlnak az európai országok szokásaihoz és hagyományaihoz. A május hónap általában a „virágba borulás” időszaka, amelyet a népek ünnepélyesen csodálatosan gazdag és változatos virágünnepekkel tettek kiemeltté az egyéb ünnepek közül. A Boldogságos Szent Szűz Isten legcsodálatosabb teremtménye és legszebb az asszonyok között, aki valóban méltó arra, hogy szeretettel forduljunk felé és a legmagasabb fokú tisztelettel illessük. Az Énekek éneke vőlegényének köszöntése méltó alapja tiszteletének: „Kelj föl, kedvesem, gyere, szépségem! A föld színén immár virágok nyílnak” (Éé 2,12) Ilyen módon kapcsolódik össze a természet és a szeretet. Először X. Alfonz (+1284), kasztíliai király kapcsolta össze május a hónapot Szűz Mária személyével, megkoronázva és énekekkel magasztalva őt. Így folyamatosan terjedt a májushoz kapcsolódó Mária-tisztelet. Később Rómában Néri Szent Fülöp (+1595) buzdította a fiatalokat, hogy májusban virágkoszorúkkal díszítsék a Madonna képeit, szobrait, valamint énekeljenek a köszöntésére, és jótetteikkel is fejezzék ki ragaszkodásukat Máriához. Rengeteg kiadvány jelent meg Európa-szerte hangsúlyozva a Mária-tisztelet lelki jelentőségét.
A XIX. században a Szeplőtelen Fogantatás dogmája (1854) még inkább megerősítette a Mária-tiszteletet, amelyet a pápák is jóváhagytak tanításaikkal és körleveleikkel. Egyre inkább elterjedt, és általánossá vált az a gyakorlat, hogy május hónapban a Szűz Máriát tisztelő hívek eljönnek a templomokba a Máriát köszöntő Loretói litánia elvégzésére. Az általunk ismert Loretói litánia a Loreto városának bazilikájából lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték, a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loreto-ban járt, és meghallotta ennek éneklését, feljegyezte imakönyvébe, és terjeszteni kezdte. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a Loretoi litániát rendelte el. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák az óta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, Szent VI. Pál, valamint Szent II. János Pál pápák.
A Boldogságos Szűzanya a mi hatalmas égi pátrónánk, Mennyei Édesanyánk, köszönjük meg mindazt, amit értünk tett, és tesz az utolsó napig. Közben jár értünk, kedves gyermekeiért, akikért felelősséget vállalt, akiknek kristálytisztán mutatja a tévedhetetlen Utat, Akit követnünk kell, az ő Szent Fiát, Jézus Krisztust.
Medveczky Miklós
plébános