„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, új és erős lelket önts belém!” Nagyböjti gondolatok
Az idén február 17-ével viszonylag korán kezdődik a nagyböjti felkészülési időszak Húsvét ünnepére. A Nagyböjt kezdete, vagyis első napja nem nagyböjt első vasárnapja, hanem Hamvazószerda. A Nagyböjt utolsó napja Nagyszombat Vigíliájáig tart, vagyis az esti feltámadási szertartás végéig, amely az Egyház legszebb, legfényesebb, liturgiában és szimbólumokban leggazdagabb szentmiséje, a végén a feltámadási körmenettel. Ez a húsvéti szertartás akkor a legfelemelőbb, ha jelen vannak katekumenek, akik ebben a szentmisében keresztelkednek és válnak az Egyház tagjaivá.
Hamvazószerdával megkezdődik a felkészülés, - a szent 40 nap- hitünk lényegére, Krisztus halálára és föltámadására. Az első, ami szembe tűnhet, hogy a Nagyböjt valójában nem 40, hanem 46 napból áll. Nincs itt ellentmondás? Nincs, mert a vasárnapokat nem soroljuk a böjti időszakba. A vasárnap mindig ünnep, amelyet a szokott módon ünneplünk Nagyböjtben is. Egy nagy Mária ünnep is általában Nagyböjt időszakára esik, Gyümölcsoltó Boldogasszony, amit március 25-én ünneplünk, erre a napra nem vonatkozik a böjti fegyelem.
Nagyböjt kapcsán a másik elgondolkodtató és fontos dolog a böjt, a lemondás kérdése. Az Egyház a bűnbánat fontosságát emeli ki, nem csak a szó szerinti böjtöt hirdeti, - a tápláléktól, húseledeltől való tartózkodást, - hanem különösen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását, röviden a szeretet szolgálatát. A cél nem az, hogy éjjel-nappal minél erősebben böjtölve kimerüljünk, hanem az, hogy a lemondás által, és felismerve a bűnbánat által Isten tevékeny, gondviselő jóságát életünkben, közel(ebb) kerüljünk hozzá. A böjt nem fizikai teljesítmény arra vonatkozóan, hogy pusztán a tápláléktól való tartózkodással mutassuk meg aszketikus hajlamunkat, mintha ez önmagában elég volna. Pusztán azzal, hogy böjtölünk, - mert itt az ideje, de az eddigi életünket semmiben nem változtatjuk meg -, nem felelünk meg sem Krisztusnak, sem az Egyház kérésének. A böjt csakis jócselekedettel és az irgalmas szeretet gyakorlásával válik gyümölcsözővé és hatékonnyá számunkra. A böjt kiterjed minden érzékszervünkre, nem csak a gyomrunkról szól. Könnyen belátható, hogy az étkezésbeli megszorításnál adott esetben sokkal komolyabb és nehezebb a szem vagy a fül böjtje. Arról nem is beszélve, hogy bizony lehet olyan tapasztalatunk, hogy böjtölve, keveset enni sokszor könnyebb, mint az utolsó falatról lemondani…Eme bűnbánati időszakban sok mindenben kipróbálhatjuk magunkat, pl. lemondhatunk tv-ről, filmről, zenehallgatásról, számítógépről, tabletről, telefonról, facebook-ról, messenger-ről, twitter-ről, viber-ről stb…
Mit jelent a böjt? Talán ilyeneket is: elcsendesedni, lassítani, megállni, befelé figyelni, nem bosszankodni, nem haragudni, nem megszólni másokat, buzgóbban és rendszeresen imádkozni, megbocsátani, Jézusra és az embertársakra jobban figyelni, Jézust akarni megtalálni, Jézusra vágyódni, úgy ahogy eddig még soha, szívből kiengesztelődni, akivel nehéz…. Jó, ha felajánljuk az Úrnak azt, ami igazán nehezünkre esik, a bevallott, vagy körömszakadtunkig védett kisebb vagy nagyobb függőségeinket. Ha mindezeket Isten iránti szeretetből tesszük, akkor éppen a szeretet következménye lesz a böjt, bármilyen lemondás és nem fordítva.
Isten a „jókedvű adakozót szereti”, ha látszólag kevesebbet teszünk is, de azt igaz szívvel tesszük, annak nagyobb a kegyelmi hatása, mint ha jócselekedet megtételében annak pusztán külső nehézsége motivál, mint egy elérendő teljesítmény.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Testvéremnek áldott felkészülést Húsvét ünnepére!
Medveczky Miklós
plébános